Görög mitológia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
„Nem tudjuk, hogy e történetek mikor hangzottak el először jelenlegi formájukban; de bármikor is, az bizonyos, hogy a primitív életforma addigra már a távoli múltba merült. A mítoszok, ahogy ma ismerjük őket, nagy költők alkotásai. […]
A görög mitológia meséi nem derítenek fényt arra, milyen is volt az ősi emberiség – de bőségesen rávilágítanak arra, hogy milyenek voltak a régi görögök. Ez pedig számunkra, akik intellektuális, művészi és politikai szempontból is örököseiknek tartjuk magunkat, jóval fontosabb. Nekünk semmi sem idegen, amit tőlük tanulunk.”– Edith Hamilton, Görög és római mitológia
A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak. Ma a nagyközönség jórészt a római műfordítók átirataiból készült fordításokat ismeri.
A környező népekhez hasonlóan a görögök is az élet bizonyos területeihez rendelt istenekben hittek. Például Aphrodité a szerelem istennője, míg Arész a háború, Hadész pedig a halottak istene volt.
A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen a tizenkét olümposzi felé irányult. Az olümposzi istenek (és például Perszephoné, az Eleusziszi misztériumok pártfogója) nagy pánhellén kultuszok központjai voltak. Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A phrügiai Kübeléhez hasonló idegen isteneket jól ismerték szerte Hellaszban, de nem tisztelték őket.
A görög hiedelemvilágot nagyban átvették a rómaiak, s az saját mitológiájuk alapjául szolgált.
A görög panteon isteneinek emberi alakjuk van (antropomorfizmus), ám legfőképpen ők az Univerzum megszemélyesített erői. Mint ilyenek, többé-kevésbé változatlanok. Míg néha úgy tűnik, van némi igazságérzetük, gyakran kicsinyesek vagy bosszúszomjasak. Az istenek kegyeit áldozattal és jámborsággal lehet elnyerni, de ez nem jelent garanciát, mivel hajlamosak a gyakori véleményváltoztatásra. A haragjuk kíméletlen és a szerelmük is legalább ilyen veszélyes lehet. A görög istenek egyetlen dologtól félnek, az aranyagancsú szarvas vérétől, amely eltörli az ereikben keringő folyadékból, az ikhórból nyert halhatatlanságukat.
A görög mitológia világa eléggé összetett. Tele van szörnyekkel, háborúkkal, intrikákkal és kotnyeles istenekkel. Emellett vannak a hérószok, akik segítenek az embereknek felülkerekedni ezeken a problémákon. Az emberek persze sokkal nagyobbak voltak akkoriban, ám a görögök nem láttak nagy szakadékot a történelmük és a vallásuk között (lásd az Iliászt és az Odüsszeiát). A görögök a mítoszbeli hősök és az ő kultúrájuk egyenesági leszármazottainak tekintették magukat.
A folyamatos használaton és irodalmi utalásokon túl a görög mitológia jó néhány csodálatos történettel szolgál, amelyek máig is élvezhetőek maradtak. Jóval a vele szorosan összekapcsolódó görög vallás eltűnése után is fontos kulturális hivatkozási alapul szolgál. Amikor a kereszténység államvallássá lett a Római Birodalomban, igyekeztek a régi vallások nyomait eltüntetni vagy démonizálni. Így lett például Poszeidón háromágú szigonyából a Pánról mintázott ördög vasvillája, vagy a téli napforduló ünnepe (Mithrász és a Nap születésnapja) a karácsony. Az irodalom már nehezebb feladatnak bizonyult a keresztények számára; ebben lehetetlen lett volna megszüntetni a görög befolyást Homérosz, Theokritosz, Vergilius, Ovidius és több száz más görög és római szerző műveinek félredobása nélkül. Így aztán a görög mitológia több mint egy ezredévvel túlélte a görög vallást. Még a leginkább klasszikus keresztény irodalom is tartalmaz utalásokat rá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Néhány fontosabb mitikus személy
[szerkesztés] Az istenek első nemzedéke
- Khaosz: a világkeletkezési folyamat élén állt, zűrzavaros anyagi jellegű üresség
- Erebosz: sötétség
- Nüx: éjszaka
- Gaia: a föld, minden létezőnek az alapja; megszülte Uranoszt, saját párját
- Uranosz: az első férfiisten, az Ég
- Hekatonkheirek: óriási százkarú szörnyek ötven fejjel, Gaia és Uranosz első gyermekei: Kottosz, Briareosz, Gügész
- Küklopszok: az egyszemű szörnyalakok, Gaia és Uranosz második gyermeknemzedéke. Uranosz utálattal nézi szörnygyermekeit, és az alvilág legsötétebb poklába, a Tartaroszba veti őket.
- Titánok: Gaia és Uranosz újabb fiúgyermekei, név szerint Ókeanosz (a tenger), Kóiosz, Hüperión, Kriosz, Iapetosz és Kronosz (az idő). A titánok gyermekeit szintén titánoknak nevezik. A második nemzedékből híressé vált titánok: Atlasz, Epimétheusz és Prométheusz (Iapetosz fiai)
- Titaniszok: Gaia és Uranosz lányai, név szerint Téthüsz, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé, Dióné és Theia.
[szerkesztés] Az istenek második nemzedéke
- Kronosz: az Idő istene, a legfiatalabb titán. Szétválasztotta egy sarlóval az Eget és a Földet. Megfosztotta atyját nemzőszervétől; az ekkor földrehulló vérből születtek az Erünniszek, a bosszú istennői, a tengerből pedig kikelt a csodálatos Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. Később saját trónja védelmére valamennyi gyermekét felfalta, csak Zeuszt sikerült megmenteni.
- Rheia: Kronosz feleségül vette, de attól félt, hogy gyermekei őt is megfosztják uralmától, ezért lenyelte őket. Zeuszt, legkisebb gyemekét Rheia elrejtette.
- Métisz: mikor Zeusz felnőtt, tőle kapott mérget, amit atyjának adott, mire az kihányta korábban lenyelt gyermekeit. Zeusz lenyelte őt mint első feleségét.
[szerkesztés] Olümposzi istenek (és latin megfelelőik)
- Zeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rheia fia, az istenek 3. nemzedékének vezetője (Jupiter)
- Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura. Az alvilágban lakik. (Pluto)
- Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz királynője (Juno)
- Démétér: a Föld istennője, Zeusz testvére (Ceres)
- Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely istennője (Vesta)
- Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)
- Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője, Apollón ikertestvére (Diana)
- Aphrodité: a szépség és szerelem istennője (Venus)
- Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és háború istene (Mars)
- Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő istene (Bacchus)
- Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek kovácsa, a tűz és kovácsmesterség istene, egyik lábára sántít (Vulcanus)
- Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője, a kereskedők, szónokok, tolvajok védője (Mercurius)
- Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és tudományok védnöke, a bölcsesség, jog, művészetek oltalmazó istennője. (Minerva)
- Poszeidón: Kronosz és Rheia gyermeke, a tenger istene (Neptunus)
[szerkesztés] Egyéb istenek, istennők és félistenek
- Amphitrité: Poszeidón tengeristen felesége
- Boreász: az északi szél
- Eileithüa: Héra gyermeke, a szülés istennője
- Erósz: Aphrodité és Arész fia, a Szerelem
- Hébé: Zeusz és Héra gyermeke, az ifjúság istennője. Héraklész felesége lett.
- Héliosz: a Napisten
- Hekaté: Háromfejű és háromtestű alvilági istennő, a varázslás, a sötétség és az éjszaka úrnője
- Hügieia: Aszklépiosz leánya, az egészség istennője
- Hüpnosz: az Éj istennőjének, Nüxnek a fia, az alvás és álom istene
- Írisz: a szivárvány istennője
- Maia: Atlasz leánya, Hermész anyja
- Mnémoszüné: az Emlékezés, a Múzsák anyja
- Nemeszisz: Nüx leánya, a megtorlás istennője
- Niké: a győzelem istennője
- Perszephoné: Démétér és Zeusz gyermeke, Hadész felesége
- Pán: Hermész és Droüpé nimfa fia, kecskelábú, szőrös-szarvas pásztoristen
- Szelené: a Hold istennője
- Themisz: Uranosz és Gaia leánya, a megszemélyesített törvényes rend
- Thetisz: tengeristennő, Néreusz leánya, Akhilleusz anyja
- Tritón: tengeristen, Poszeidón és Amphitrité fia
- Zephürosz: a nyugati szél
- Múzsák: Kleió, Melpomené, Thaleia, Euterpé, Terpszikhoré, Erató, Kalliopé, Uránia, Polühümnia; Mnémoszüné és Zeusz gyermekei
- Hórák: Diké (jog), Eiréné (béke), Eunomia (törvényesség); Themisz és Zeusz gyermekei, a természet és az évszakok istennői
- Khariszok: Zeusz és Eurünomé leányai, a báj és szépség istennői
- Erinnüszök (Alektó, Tisziphoné és Megaira): a bosszúállás istennői, Uranosz véréből keletkeztek
- Heszperidák: Atlasz leányai, akik egy sárkánnyal Héra aranyalmáit őrizték a világ nyugati szélén
- Küklopszok (egyszemű óriások): Brontész (mennydörgés), Szteropész (villám), Argész (mennykő)
- Aiolosz: A szél istene; ő szedi össze a pusztító szeleket és ajándékozza Odüsszeusznak
- Kirké: istennő, Aiaié szigeten él. Aki a szigetére lép, azt disznóvá változtatja.
- Erisz: a viszály istennője
- Kasztór: Léda és Zeusz egyik fia, hattyútojásból született
- Gigászok: kígyófarkú lények, sikertelenül harcolnak az olümposzi istenek ellen. Név szerint ismertek Pelórosz, Mimasz, Pallasz, Damasztór, Ekhión, Palléneusz, Porphürión, Alküoneusz, Ephialtész, Eurütosz, Klütiosz, Enkeladosz, Polübótész, Hippolütosz, Gratión, Agriosz, Thoón.
[szerkesztés] Az ember születésének mondái
- Epimétheusz: titán, az ember formálója. Minden képességet és tulajdonságot elosztott, és kifelejtette az embert. Prométheusz testvére.
- Prométheusz: titán, aki megkönyörült a védteleneken és ellopta nekik a tüzet, a kovácsmesterség titkát Héphaisztosztól, a bölcsességet és mesterségek ismeretét Pallasz Athénétől, és ezért 30 000 évi szenvedés lett a büntetése: Zeusz a Kaukázushoz láncoltatta, ahol keselyű tépte a máját. Végül Héraklész szabadította meg: lelőtte a keselyűt, és szétzúzta a láncokat.
- Pandóra: az ember büntetése: gyönyörű nő, akit Héphaisztosz gyúrt agyagból és vízből, és az istenek ruházták fel földöntúli bájjal. A Zeusztól kapott szelencét kíváncsian felnyitotta, és emiatt a nyomorúság, baj, betegség, és szenvedés a Földre özönlött, viszont a ládikában bent maradt a Remény.
Az emberiség korszakai:
- Deukalión és Pürrha: csak ők élték túl az özönvizet, csónakjukkal a Parnasszosz hegyén kötöttek ki. Az emberi nem kövekből született újjá: a Deukalion (Prométheusz fia) által eldobott kövek lettek a férfiak, Pürrha kövei pedig a nők.
[szerkesztés] Trójai mondakör
Trójaiak:
- Priamosz: Trója királya a háború idején
- Hektor: Priamosz trójai király fia, akit Akhilleusz ölt meg párbajban
- Andromakhé: Hektor felesége
- Parisz (vagy Alexandrosz): Priamosz fia, aki Helené elrablásával kirobbantotta a trójai háborút
- Kasszandra: Priamosz leánya, akit Aiasz megerőszakolt és Agamemnón hadizsákmányként magával vitt
Görögök:
- Menelaosz: spártai király, aki felesége elrablása után harcba hívta Trója ellen a görögöket
- Helené: Zeusz és Léda leánya, Menelaosz szépséges felesége, akit Parisz Trójába szöktetett
- Akhilleusz: Thetisz tengeristennő és a halandó Péleusz király fia, a legnagyobb hős a trójai háborúban, a mürmidónok vezére
- Aiasz: Akhilleusz után a legnagyobb vitéz
- Patroklosz: Achilleusz barátja, hős harcos, akit Hektór ölt meg
- Agamemnón: Mükéné királya, Menelaosz testvére, a Trója ellen vonuló görög seregek vezére
- Klütaimnésztra: Agamemnón felesége. Nem tudta megbocsátani férjének, hogy a háború sikere érdekében feláldozta leányukat, Iphigeneiát, ezért szeretőjével meggyilkolta a királyt, fiukat pedig száműzte.
- Élektra: Agamemnón leánya
- Iphigeneia: Agamemnón másik leánya, akit a háborúban feláldoztak az istenek oltárán
- Oresztész: Agamemnón fia, aki megölte apja gyilkosait, Aigiszthoszt és Klütaimnésztrát
- Odüsszeusz: Ithaka királya, aki Trója bevétele után sok évig bolyongott a tengeren
- Pénelopé: Odüsszeusz felesége
- Polüphémosz: a leghíresebb küklopsz, akit Odüsszeusz vakított meg
- Alkinoosz: a phaiák nép királya. Az ő udvarában mesélte el Odüsszeusz a történeteit.
- Szkülla: hatfejű, tizenkét lábú szörny
- Szirének: asszonyfejű, madártestű szörnyek, akik énekükkel partra csalták és megölték a hajósokat
- Kharübdisz: tengerörvény. Aki arra megy, annak a hajója elsüllyed.
- Laisztrügónok: óriások. A Télepülosz partszakasznál élnek, szokásuk a sziklák dobálása.
- Teiresziász: vak jós. Az alvilágban találkozott Odüsszeusszal, és megjósolta neki, hogy két olyan veszély van még hátra, ami feltartóztatja a hazatérésben.
- Asztüanax: Hektor és Andromakhé gyermeke, a görögök ölték meg
[szerkesztés] Thébai mondakör
- Labdakosz: Théba alapítója, Laiosz király apja
- Laiosz: Théba második királya, akinek megjósolták az istenek, hogy óvakodjék a gyermekáldástól, mert saját fia, Oidipusz fogja megölni. Megszületett kisfia, a király pedig átszúrta bokáját, s kitette a Kithairón-hegy oldalához, hogy felfalják a vadak.
- Oidipusz: Théba harmadik királya. Nevének jelentése „dagadt lábú”. A korinthoszi király udvarában nőtt fel. Megjósolták neki, hogy meg fogja ölni apját, és saját anyját veszi majd feleségül. Egy ütközetben megölte Laioszt, akiről ekkor még nem tudta, hogy az apja. Thébában megölte a Szfinxet, s a nép királyaként ünnepelte. Oidipusz, miután kiderült, hogy megölte saját apját és anyjával hált, megvakította magát és elbujdokolt.
- Iokaszté: Laiosz felesége, majd fiáé, Oidipuszé. Gyermekeik: Eteoklész, Polüneikész, Antigoné, Iszméné. Öngyilkos lett.
- Teiresziasz: vak jós, aki Oidipuszt vádolta a halálos bűnnel.
- Eteoklész és Polüneikész: a testvérek között lobbant fel harc Théba trónjáért, s egymás kezétől estek el
- Kreón: Théba új királya Oidipusz után. Csak Eteoklészt temettette el, Polüneikészt nem. Örök magánnyal fizetett gonoszságáért.
- Antigoné: Oidipusz leánya, dacolni kezdett Kreónnal királlyal, aki sziklabörtönbe záratta. Ő öngyilkos lett.
- Iszméné: Antigoné húga
- Haimón: Kreón fia, Antigoné párja; szintén kioltotta életét
[szerkesztés] Argonauták – Aranygyapjú
- Iaszón: az Argonauták vezére. Péliasz parancsára az aranygyapjút kell elhoznia
- Médeia: Aiétész lánya, varázslónő, később Iaszón felesége
- Aiétész: Kolkhisz királya, övé az aranygyapjú, amit sárkányokkal őriztet
[szerkesztés] Isteni vidékek
- Elíziumi mezők: a hősök nyughelye
- Helikón: a Múzsák lakhelye
- Hüperborea: az „Északon túli ország”
- Kókütosz: a panasz alvilági folyója
- Léthé: a feledés alvilági folyója
- Olümposz: az istenek lakhelye
- Sztüx: az alvilág legjelentősebb folyója
- Tartarosz: az alvilág legmélye, ide zárták be a Titánokat
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Elsődleges források
[szerkesztés] Másodlagos források
- Robert Graves: Görög mítoszok
- Robert Graves: Az aranygyapjú
- Dr. Gábli Cecília: Plinius a szelekről
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia (elektronikus változat)
- A görög mitológia a Változó Világ webmagazinban
- angolul: Timeless Myths provides information and tales from classical literature.
- angolul: The „Lovers' Legends” series uncensors the gay Greek myths.
- angolul: Greek Mythology provides a complete overview of Greek Myths
Ókorportál összefoglaló, színes tartalomajánló lap
