Római mitológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A római mitológia gyűjtőfogalom az ókori rómaiaknak az istenekről és hősökről alkotott elképzeléseire. Az eredeti római vallás leginkább a természeti erők és események megszemélyesítéséből állt. A Kr. e. 5. századtól kezdve a rómaiak – etruszk közvetítéssel – elkezdték átvenni a görög mitológia alakjait. Így a római istenek közül soknak van görög megfelelője.

A rómaiak hitvilág ugyanakkor lényegesen eltért a görögökétől. A római isteneknek volt funkciójuk és volt kultuszuk, de nem estek meg velük kalandos históriák, és pajzán viszonyba sem keveredtek egymással vagy (az egy Rhea Silvia esetét kivéve) földi halandókkal. Senkit se tévesszen meg, hogy az újkori írásművekben Jupiter rabolja el Európét meg Ganümédészt, hogy a reneszánsz és barokk festmények százain látjuk Venust Marssal enyelegni. Ezek Zeusz, Aphrodité és Arész történetei, csak a latinos kultúrájú közép- és újkor emlegette őket más néven.

[szerkesztés] Római istenek

• Abeona - a kisgyermekek hazulról elvezetője
• Adeona - a kisgyermekek hazakísérője
• Aeolus – a szelek istene
• Aesculapius - a gyógyászat és az egészség istene
• Amor – más néven Cupido, a szerelem istene
• Angita – a gyógyítás és a boszorkányság istennője
• Apollo – a fény, a tavasz, a zene és költészet istene
• Aurora – a hajnal istennője
• Bacchus – a bor istene
• Cerberus – az Alvilág kapujának őrzője
• Ceres – a termékenység, a földművelés és az aratás istennője
• Diana – a vadászat istennője
• Edusa - a kisgyermekek enni tanítója
• Falacer - ismeretlen szerepű
• Fauna – a mezei jószág istennője
• Faunus – az erdők, mezők, pásztorok istene
• Flora – a tavasz és a virágok istennője, a kultúrnövények védelmezője
• Fortuna – a szerencse és a véletlen istennője
• Hercules – a sport (atlétika) és utazás istene
• Janus – a nap istene, minden bemenet és kijárat, minden ajtó és kapu istene, a kezdet és a vég
• Iuno – a házasság és a család istennője, Iuppiter felesége
• Iuppiter – a legfőbb isten, a villám és mennydörgés istene
• Iuventas – az örök fiatalság istennője
• Lares - a telek és ház istene
• Larvae - a holtak rossz szellemei
• Lemures - holtak rossz szellemei
• Liber - a bor és szőlőművelés istene
• Luna – a hold istennője
• Magna Mater – istenanya
• Manes - a holtak jó szellemei
• Mars – a háború istene (korábban a földművelésé)
• Mercurius – az istenek követe, az utazók és kereskedők istene
• Minerva – a bölcsesség, kézművesség, tudomány és művészet istennője
• Neptunus – a tenger és a lótenyésztés istene
• Ops - a termés istene
• Orcus - alvilági istenség
• Pales - a pásztorok és nyájak, az állattenyésztés istene
• Pax – a béke istennője
• Penates - a család, ház és éléstár istene
• Pluto – az alvilág istene, a halottak birodalmának uralkodója, a föld alatti kincsek istene
• Pomona - a gyümölcsfák és kertek istennője
• Potina - a kisgyermekek inni tanítója
• Quirinus - a háború és tavasz istene (Marssal azonosítják)
• Saturnus – a földművelés istene, Iuppiter apja
• Silvanus - az erdők és fák istene
• Tellus – más néven Terra, a föld istennője
• Terminus – a határok istene
• Uranus – isten-atyja, az égbolt megtestesítője
• Venus – a szerelem és szépség istennője
• Vertumnus - a gyümölcs istene
• Vesta – a tűzhely és a család istennője
• Victoria – a győzelem istennője
• Vulcanus – a tűz és kovácsmesterség istene

A legfőbb tizenkét isten (Jupiter, Juno, Minerva, Vesta, Ceres, Diana, Venus, Mars, Merkur, Neptunus, Vulcanus és Apollo) tiszteletére a Forum Romanumon közös templomot szenteltek.

A főistenek mellett a római mitológiában az egyes helyeknek is van védőistene: ezeket lares-nek nevezték.

[szerkesztés] Kultusz

Bővebben: Római vallás

Az istenek kultusza állatok, növények és különböző tárgyak feláldozásával járt együtt. Különös figyelmet kellett szentelni a részleteknek, mert minden hiba az istenek haragját vonhatta maga után. Fontos szerepe volt az előjeleknek és jóslatoknak, amelyek részben összefüggésben álltak az áldozatokkal. (Például az áldozati állatok egyes részeiből vélték kiolvasni egy-egy kívánság teljesülését). A madarak röptének megfigyelése is a jóslást szolgálta.

[szerkesztés] Források

• Majoros József: Római élet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1974, 15. kiadás) ISBN 963 17 1069 6